A Fogarasi havasok és vidéke

Gagyi Samu leírása 1894-ből¹ (szöveghű változatban)

Földünk alakulásának ama mérhetlen távolsága korszakában, mikor még a belső meleg miatt annyira forró volt a vékony kéreg, hogy szerves életnek semmi nyoma sem található, de föl sem tételezhető; egy a képzeletet is fölülmuló iszonyu rázkódás alatt kelet-nyugoti irányban megrepedt a sima kéreg, s a forrásvizből kiemelkedett hegylánczunk². A palás szerkezetü közetrétegek nagyobbára csillámpalából és gneissból állanak, melyeken csak itt ott törhetett át a gránit, bárha némely éleken és csúcsokon a rétegek függőleges állásba jutottak, s e miatt földtanilag nagyon egyhangu e harmadfél ezer meter magasságig emelkedő hegyláncz.

Hogy emez elsőnek nevezhető nagyobb rázkodás után sem állott be paradicsomi nyugalom, mutatják a későbbi, főleg a harmadkorban történt kitörések, melyek közül feltünőbb az, mely a főgerinczet derékszög alatt érinti s a sinkai völgytől északi irányban Héviz-Alsó-Rákosig terjed és persány-veniczei hegyláncz néven ismeretes. De már az eddig elmult évezredek alatt annyira vastagodott a föld kérge és csökkent a belső meleg, hogy csak 1000 méterig emelkedhetett föl.

Ez az ujabb föltolulás a főgerincztől északra terjedő sikságot, akkor még tengert, két részre osztotta; amott maradt a Barczasikja, itt mai alsó Olt völgye 12–15 kilométer szélességben most, de a két Küküllő és Maros völgyén is tulterjedő sikság illetve tenger még akkor.

Hogy az erdélyi beltengernek eme déli partját hány ezred éven át csapkodta a hullám, ki tudná megmondani? csak azt látjuk, hogy a két hegyláncz alkotta derékszögbe hatalmas kősó telepet rakott le, mely fölé a negyedkori átalakulások vastag takarót boritottak, a gridi és sinkai sósforrások azonban mutatják, hol lehetne szükség esetében bányát nyitni ezen a mindennapi életben nélkülözhetlen ásványért.

Buila-tó és a Nye-te-dul csúcs. (Magyar határ.)
(Györke Lajos felvétele)

Egy későbbi kor életviszonyait a sárosi mammut csontok világitják meg s a negyedkori rétegek az Olt jobbparti alacsonyabb hegylánczolatban. Midőn az édes vizi tenger eltünt innen a vöröstoronyi szoroson át s megalakult az Olt folyam rendszere, ugy ez, mint a főgerinczből feléje siető patakok mélyen kimosták a negyedkori üledékeket sebes rohanásukban, de az őserő hanyatlása is látszik, mert már csak pár száz méternyire emelkedhettek föl e belhegyek.

Nyugat felől az Olt és Hortobágypataka között levő vizválasztónak egy nyulványa déli irányban Vöröstorony felé derékszög alatt indul a Kárpátok felé, de a Szeben felől jövő Cibin pataka elébe vág s nem engedi, hogy összeölelkezzenek. Igy az erdélyrészi alsó Oltvölgye egy gyönyörü szép téglány alaku medencze elég sürün benépesitve. A sikterület 80–85 kilométer hosszu és 14–16 kilometer széles. Alsó déli szöglete felé a sósforrások megint több helyen előbukkannak.

Hegylánczolatunk alakulata sajátos. Rajzban nem mutatós, mivel hosszirányban huzódva el, csak távolból áttekinthető, s igy eltörpül. E miatt nem tudott Feszty Árpád festőmüvészünk is Az osztrák-magyar monarchia irásban és képben czímü vállalat számára mutatós havasi képet festeni róla³.

A hegyek lábától a határgerinczig légi irányban mérve 15–20 kilométer. Meredek csucsainak nagyobb része felőlünk megmászhatlan, rendesen Oláhország felől kell tetejükbe mászni⁴.

A tulajdonképi „fogarasi havasok” a Királykőnél kezdődnek Zernest mellett s nyugoti irányban huzódva a Vöröstoronyi szorosig terjednek a keleti hosszuság 42°51'-nél és az északi szélesség 45°32'-nél érünk ki Zernestről indulva a Barcza pataka mellett a Tamásfőhöz (Capu Tomasiului), mely 3 kilométernyire a Királykőtől nyugotra az első megálló helyünk a havastetőn 1415 meter magasban. A mint a meredek hágón déli irányban haladva kiérünk a tetőre, balról emelkedik mellettünk a Királykő ez oldalról megmászhatlan fehér szikla tömege, előttünk mélyen alant a Dimbovicza völgye keleti irányból délfelé térittetik ki a Királykőnek Oláhországba mélyen benyuló⁵ lassankint törpűlő tömegétől. Tul a Dimboviczán emelkedik a hatalmas Pecenago hegy⁶ tömege, jobbra a fogarasi havasok határgerinczén vezet a lovagolható ösvény, mögöttünk a Barcza völgyén lenézve kissé homályos időben a terjedelmes Barcza sikság egy gyönyörü, nyugodt felületü tengernek látszik, köritve a brassói és háromszéki havasok által.

Vizesés a Buile menedékház fölött.

Tamásfőtől Vöröstoronyig légirányban mérve is 100 kilométernél hosszabb a gerincz. Gyakorlott turisták itt-ott lovon is, de a nagyobb részén gyalog részint a nemzetközi területen, részint oláh földön haladva és a sok kanyargással, fölmászással és leszállással ez utnak háromszorosát számitva 8–10 nap alatt végig járhatják.

A főgerincz Oláhország felé hosszan elnyuló, magasra emelkedő, s igen szép fönsikokban bővelkedő hegyágazásokat bocsát ki, melyeken a juhnyájnak ezrei legelnek nyáron át. Ezek a hegy ágazatok vizeit a keleti hosszuság 42°37'-ig, a berivói csucsig (V. Berivoiescu), a mely Fogarassal egy délkör alatt fekszik, a Dimbovicza gyüjti össze és vezeti le. A főgerincz itt már 2250 méterig emelkedik föl. Az Olt völgyefelé északra kinyuló oldalágazatai rövidek, hirtelen ereszkednek alá, s csaknem a tetőig fával vannak benőve. Közöttük három nagyobb völgy van u. m. a sebesi, nagy berivoi és Raduly völgy, mely utóbbin a Récse pataka siet lefelé.

Zergetó és Nye-te-dul csucs (Oláh határ).

Innen már majd minden a következő csucs magasabb a Negoiig, s ettől ujból alább száll a Létra (scara) csucsig a keleti hosszuság 42°10'-ig, mely 2301 m. magas, mig a legmagasabb ponton a Negoion 2536 méterig emelkedett föl⁷.

E két pont közötti részről kinyuló oldalágazatok a legtömegesebbek ugy a dunai sikság, mint az Olt felé, csakhogy mig amott a tetőkön terjedelmes juhlegelők vannak, a kopaszon (fa regio határán fölül) felettünk oly éles szirt gerinczekben ereszkednek le, hogy még a zerge is csak itt-ott mehet át egyik völgyből a másikba ezeken a kopasz sziklákon.

Hegységünk eme középrésze táján már nagyon sok völgy nyulik föl a határgerincz alá u. m. a posortai, Bresciora vagy breázai, melyeknek vize Breázán felül egyesül, szombatfalvi (valea simbeti), a kis és nagy vistivölgy (vistea siora, vistea mare), a kis és nagy ucsai völgy (ucia siora, ucia mare), a nagy és kis Árpás völgye (arpasu mare, arpaselu), kerczisorai, Lajta, a porumbáki nagy patak (riu mare), Galamb (Porumbe)⁸.

Ezeken a fő völgyeken kivül még néhány rövidebb is van, melyek azonban már nem hatolnak fölül a faregió határán.

Podragu tó.

A Létrától (scara) vöröstoronyig már csak egy magasabb csúcs van a Surul, mely 2000 metert 288 meterrel mulja fölül, a többi fokozatosan szál alá. Ez alsó részből négy nagyobb völgy nyulik le: a feleki nagy és kis patak völgye (Riul avrigului mare, Riul fibri), a felső és alsó sebesi völgy (sebesiului de susu, sebesiului de josu).

Néhány völgy fejében a határgerincz alatt kisebb-nagyobb völgykatlan alakulat van kristály tiszta vizü tóval innen is, túl is a gerinczen. Az erdélyrésziek közül nagyobb a nagy árpás-völgyi Podragu és Podragelu, a kerczisorai völgyben a Builea, és a feleki nagy völgyben a feleki vagy freki tó (Lacu avrigului), mindenik, még túl az oláhországiak is, közvetlen a határgerincz alatt 2000 meteren felül, s szunyog álczán kivül semmiféle élő lény nem található bennük.

A fő és számtalan mellék völgyekben bő vizü patakok és csermelyek rohannak le nagy eséssel, s csak kevés buvik el rövidebb út alatt a kövek alatt. Források nagy számmal találhatók, a mi megkönyiti a hosszasabb ideig tartó barangolást a felsőbb tájakon, ugy szintén kisebb-nagyobb hófoltok is találhatók a mélyedésekben bármely időszakban is.

Kisebb, nagyobb vizesés minden völgyben található, melyek közül legnagyobb és szebb a Builea tó alatt ettől mintegy 6 km.-nyire a Builea vizesés.

A turistaság gyors fejlődését nagyban gátolja havasaink között ama körülmény, hogy határhegység, a völgyek többnyire annyira összeszorultak, hogy a patakok is sziklákon, óriási köveken zuhognak le, járható ösvény ennél fogva nincsen, csupán 3 völgyben a patak mentén, sőt még csinálni sem lehet a terep viszonyok nehézsége miatt, miért is nagy fáradsággal kell az ilyen helyeket kikerülni az oldalokon és éleken mászva. Élelmet a hegyekben nem találhatni, hanem magával kell a turistának czipelni. Az Olt völgye felől is 5–6 km.-nyire maradnak el a községek a hegyek lábától, és még ezekben sem lehet beszerezni, hanem alább a vasút mentén fekvő nagyobb községekben. Mi rendesen hazulról visszük a városból. A menedékházaknak is még szükében vagyunk. Az 1880-ik évben keletkezett Siebenbürgischer Karpathenverein eddigelé a következő menedékházakat épitette e részben: a Negoi alatt, a Builea vizesés alatt, melyekben ágynemü és élelmi szer is található, a Teritián Felső csucsa fölött, a visti nagy völgyben Felső vist fölött, és Breáza fölött, mindenik a fenyves felső határánál, és a mellék ágazatban, Felső venicza fölött a Girbován, de ezekben csak deszka pricsek vannak háló helyül, s meleg ruhát magával kell vinni a turistának.

A fa régión fölül teljesen az isten szabad ege alatt áll a turista, egy hirtelen jött eső életveszélybe sodorhatja, de szép időben is, ha ott kell az éjet tölteni, az éji nagy harmat és hüs szél miatt tüz nélkül, ha jó meleg bunda nincsen, tánczolva kell a reggelt bevárni. (Próbáltam, de nem kellemes mulatság.)

Az alsóbb tájakon a juhászok stináihoz⁹ vezető ösvényeken, azon fölül csak a hol lehet, járhatunk, mivel csak kevés helyen van megjelőlve még az út, s e miatt pakkhordó és vezető nélkül nem tanácsos utnak indulni. A oláhországi részre leereszkedni nem tanácsos, mivel az ott olálkodó dorobánczok¹⁰ hamar elcsiphetik az embert, s bárha attól járhatóbb völgyek vannak, de szerfölött messze lent vannak a községek. Az ottani Kárpátegyesület pedig a turistaság érdekében mit sem tett, mivel inkább politikai ügyekkel foglalkozik. Kalauzuk semmiféle nyelven sincsen. A Siebenbürgischer Karpathenverein erre még nem gondolt, az E. K. E. itteni fiók osztálya csak ez évi szeptember elején alakult meg. Az erdélyrészi uti kalauz rövid és hiányos. A tavaszra szándékoztam összeállitani a mit e téren tehetek saját tapasztalataim után.

A fogarasi medencze évezredeken át – ugy látszik – kevésbé lakott volt. Községek csak az Olt mentén keletkeztek s azon fölül hatalmas erdőségek voltak telve mindenféle vadakkal. Hiszen még az erdélyi fejedelmek korában is található volt a bölény. Az utolsó példányt a mult század elején lőtték le. A népesség szaporodtával a völgyekben fölebb-fölebb hatoltak, az erdők helyét müvelés alá fogták s keletkeztek a felső falvak, mint Felső-Porumbák, Felső-Árpás, Felső-Ucsa, Felső Vist, Felső-Szombathelyfalva.

Öreg emberek beszélik, hogy e század elején, az ők gyermekkorukban, a felső falvak az erdő szélén állottak s ma már igen kevés erdő van a térben, sőt a völgytorkolatokban a hegyek között is már kaszálók lettek, tanyák épülnek, honnan még télire sem jőnek le már sokan, hanem állandóan ott laknak s nehány évtized alatt itt-ott ujabb községek keletkeznek.

A hegyek oldalait 1200 méterig föl bükkös erdő boritja a hol még le nem tarolták és égették. De bizony szánalmas képet nyujt a gerinczeken és hozzá férhető oldalokon lépett életbe az erdő törvény, hogy a mit lehetett megmentsen az utódok számára is a községek erdejéből.

1200 méteren fölül van a fenyves, melynek nagyobb része jegenye fenyő, egy kisebb része pedig luczfenyő. Az oktalan rablógazdálkodás ezekben is iszonyu pusztitást okozott. A fenyük öve főleg a gerenczeken keskeny sáv. A felső szélén már csak kar vastagságuak s szakállas zuzmótól ellepettek a fák. A hozzáférhetetlen völgyekben azonban óriási fákban bővelkedő őserdők is találhatók. 1600 meteren felül már csak boróka-bokrok s kuszó fenyü foltok (pinus pumilio) vannak, melyeknek fái 1800-1900 méter magasban már csak tollszár vastagságuak, 2000 méter magasban már csak néhány czentimeter magasra növő alpesi rózsák (Rododendron) találhatók, már az áfonya sem nőhet itt.

Egyhangu, kietlen, puszta a táj, de valami fölséges elragadó derült tiszta időben ott barangolva, s szét tekinteni bérczes kis hazánk¹¹ fölött, melynek láttára a Visteamare csucsán hasoló oláhországi juhász is igy kiáltott föl: „Váj cse de czárá frumosze!”¹²

Lovakkal és szarvasmarhákkal egész a kopaszig fölhatolnak legeltetés végett. Azonban a felsőbb részeket inkább juhokkal legeltetik.

A felső stina rendesen a fatenyészet felső határán áll s e körül legelnek a fejők, a bárányok fölmennek a meddig csak a törmelék engedi, illetve fü található s ott gyakran a zergékkel együtt legelnek.

A bárányokat őrző csobánok csak élelemért jőnek le hetenkint egyszer a stinához s mivel nincsen miből tüzet rakjanak, élelmük hideg puliszka, füstölthus és friss viz.

Az idő viszontagságai elől szikla falak alá, vagy lapos kövekből összerakott kis burdékba vonják meg magukat. A bárányok éji tanyájokat is kövekből rakott keritéssel veszik körül.

Barátságos, vendégszerető ez a havasi csobán nép. Szivesen elfogadja, s megköszöni a viszontszolgálatért nyujtott pénzbeli ajándékot is, de legszivesebben veszi a dohányt, hagymát, meg a rumot. Ha éji szállásra a stinában maradunk, pompás ágyat készit friss fenyőgalyakból s nagyobb biztonságban alhatunk náluk, mint a nagyvárosi vendéglőkben.

A magasabban fekvőtájakat csak is legeltetés utján lehet értékesiteni. A legeltetés ideje azonban rövid, 2½, legfölebb 3 hónap s ez alatt is nem egyszer borul fehér hólepel a tájra.

Az erdők kihasználása nehéz, inkább csak az éleken férhetnek a fához s igen nagy fáradsággal tudják levontatni. A Barczapatak vizterülétéről könnyebben letudjuk szállitani Zernestre, hol a Copony farost gyára és a részvénytársulat cellulose gyára is most sokat fogyasztott. Az alsó Olt vizterületén csak a kincstár usztat a sebesi tölgypatakán tüzifát és a Laita völgyben a Fleissig és Náthán czég épületfát saját fürésztelepéhez. A berivoi völgy torkolatában volt még a bécsi Wohl Ede czégnek gőzfürész telepe, de a jelen év julius havában leégett. A vistea siora völgyéből tengelyen szállitják le az ugyanazon völgy torkában álló Grünbaum budapesti czég gőzfürész-gyárához a tönköket.

A falusiak primitiv fürészmalmai keveset dolgoznak föl s még a fogarasi piaczot sem láthatják el épület anyaggal, a székelyek is nem ritkán hoznak értékesebb épület anyagot.

Sarkaiczán falusi bodnárok csebreket, kártyusokat készitenek fenyüből, s néhány községben czigányok bükk, éger és nyárfából teknőket. A havasok lábánál nagyobb mennyiségben található nyirfa ágaiból is a czigányok igen sok seprüt készitenek.

A havasokból nehány község határában 17837 kataszt. hold a m. kir. kincstár tulajdona, nagyobb területet birnak az egyes községek és a régi katonacsaládok.

Főuraink ugy látszik nem nagyon vonzódtak e véghelyhez, mert csak a Teleki grófoknak van Kerczisorán kevés birtokuk, a régi Teleki Mihály-féle, de ebből is egy részt ép ez évben megvásárolt a m. kir. kincstár.

Értékesithető ásványokban nagyon szegény hegységünk, a mint ezt geologiai fölvételei alkalmával kimutatta Primics György dr. Kerczisora mellett kutattak kevés eredménynyel antimonit után és az uj sinkai határban bányásztak 1866-ig 2% ezüstöt is tartalmazó galenitet. Ez utóbbi azonban már nem a főhegylánczhoz tartozik, melynek keleti részén ujabb képződményü barnaszén is található, valamint Vledényben, Felső-Veniczén és Felső-Kománán igen jó minőségü meszet égetnek.

A hegyek florája gazdag, faunája már kevésbbé, hanem azért kedvező a vadászokra nézve a fajdtyuk, császár madár, őz, vaddisznó, medve és zerge állomány.

Klimatikus gyógyitó helyek, nyaraló telepek vannak. Pormentes levegője nem száraz, sőt vizgőzben dus. A hegyek lábainál rendkivül sok dió, megy terem, batul almája egész hazánkban páratlan zamatu. A kukoricza a havasok lábánál is kiérik. Az Olt mentétől föl a havasok lábáig kevesebb buzát, de annál több rozsot és zabot termelnek. Burgonya termése gazdag. A legfinomabb fajoknak is hektoliterit Fogarason 70–80 kron árulják. Daczára a havasok közelségének az Olt jobb parti oldalán megterem a szöllő is, sőt benn a városban is augusztus végére már megérik kertemben a burgundi fekete szöllő.

A vidék ipara szegényes. Az ingyen kinálkozó vizerő értékesités nélkül vész el még, de azt hiszem a vasut megnyiltával nincs messze már az az idő, midőn a tőkepénzesek fölismerik annak előnyeit a gyárak alapitására. A házi iparnak egyik ága: a vászon és gyapjuszöve virágzik. Varrottassai tultesznek a kalotaszegin. Űveggyáripara tönkre ment az oláh vámháboru alatt.

Állattenyésztése inkább mennyiségi mint minőségileg fontos, csupán a juh és bival állomány kitünő.

A megye 84 ezer lakósa közül 80 ezer oláh, 2 ezer magyar és 2 ezer szász, de a mint a családi nevek mutatják, igen sok az eloláhosodott magyar.

A nép érzelmi fejlettsége jóval magasabb fokon áll, mint a mezőségi oláhoké. Több községben gyönyörü iskola épületek vannak, csak sajnos a szebeni és balázsfalvi tanitóképzők szégyenére válnak a mai kornak, olyan tanerőket bocsátanak ki. Dicséretére válik a népnek, hogy már inkább az állami tanitóképzőkből kikerült, előbb a fogarasi állami polgári iskolában tanult ifjakat kezdi alkalmazni.

A hegység turistasági ismertetését lássuk később részletenkint.

Lábjegyzetek (Budai Péter)

¹Megjelent az Erdély III. évfolyamának 9-10. számában (315-325. oldal), 1894-ben.

²A földtörténetről és a Kárpátok hegységeinek keletkezéséről ismeretanyagunk időközben sokat fejlődött; jelenlegi tudásunk szerint a Fogarasi-havasok kialakulása a földtörténeti középidő (mezozoikum) végén indult meg és az újkorban (kainozoikum) folytatódott.

³Viszonyítás kérdése; az említett rajz „mutatósságát” ki-ki ítélje meg saját szempontjai szerint a fogaras.ro palackposta rovatának képalbumát fellapozva.

⁴A cikk megírásakor a Fogarasi-havasok hegylánca az akkori Magyar Királyság és Román Királyság határát képezte.

⁵A korabeli országhatár kettévágta az É-D irányultságú Királykő hegygerincét: a vonulat északi része a Magyar Királyság, a déli pedig a Román Királyság területéhez tartozott.

⁶Az akkor is Romániához tartozó Iezer-Păpuşa masszívum északi bástyája, jelentése: „besenyő”. Lábánál ma a Dimbovica folyó visszaduzzasztásával kialakítótt hasonnevű víztározó tavat találjuk.

⁷A Negojt igen sokáig a Fogarasi-havasok legmagasabb csúcsának tartották (bár korábban volt, hogy éppenséggel a Szurunak jutott e dicsőséges cím), s csak a XX. század derekán dőlt el a verseny a Moldován-csúcs javára.

⁸A szerző csak az északi völgyeket sorolja fel – e „részrehajlás” általános jelenség, már-már „hagyomány” a Fogarasi-havasokkal foglalkozó magyar nyevű szakirodalomban, néhány üdítő kivételtől eltekintve.

⁹Jelentése: esztena, pásztorszállás.

¹⁰Román határvadász.

¹¹Értsd: Erdély.

¹²Szabad fordításban: „Óh, mily gyönyörű ország!”.